A TÁPLÁLKOZÁSI ZAVAROKRÓL
Az evészavarok kultúrája
Az evészavarok jellemzően az elmúlt három évtizedben öltöttek megnövekedett mértéket, és kerültek a figyelem középpontjába. Alapvetően pszichés betegségeknek tekinthetőek, melyek komplex kezelést igényelnek. Ezekre a betegségekre jellemző a globális negatív önértékelés, mely gyakran további önértékelési zavarral járó pszichés betegségekkel jár együtt (depresszió, szorongásos betegségek, stb.) Jellemző a szégyen érzete is, ami a beteg állapotának romlását segíti elő, hiszen a beteg elzárkózik családjától, barátaitól, hogy kerülje az állandó aggódásukat.
Az evészavarok kultúránként eltérőek lehetnek. A karcsúságra való megszállott törekvés a fejlett társadalmakra jellemző, ahol alapvető élelmiszerekben nincsen hiány. Azt is megfigyelték, hogy habár latin-amerikaiak között hasonló az evészavaros nők aránya, mint a fehérek között, a romák és az afro-amerikaiak között kevesebb az evészavaros. E mögött többek között a teltebb és nőiesebb afro-amerikai szépségideál is állhat, de mindenesetre tagadhatatlan az etnikai különbség.
Mi tehető felelőssé a kialakulásért?
Általánosságban elmondható, hogy a felső közép és felső társadalmi osztályok pubertás és felnőtt női tagjai között a leggyakoribb az evészavarosak előfordulása, de sajnos egyre fiatalabb és fiatalabb korosztályok válnak érintetté. A karcsú testalkatra való kényszeres vágyakozás fő mozgatóereje kétség kívül korunk szépségideálja, melyet a média folyamatosan közvetít a társadalom felé. Vannak akik szerint a modern társadalmakban azért van jelen ilyen megnövekedett mértékben az evészavar (sőt, egyáltalán a mentális betegségek), mert a média előtérbe került az egyén szocializáló, nevelő szerepében a családdal szemben.
A fogyókúrázás mára életforma lett a modern ember életében. A tévé- és a rádióműsorok közül sok foglalkozik a fitness életmóddal, különböző fogyókúrás tippekkel szolgál a közönségnek. „Ezzel túlhangsúlyozva az alak, a karcsúság és a velük foglalkozás fontosságát”.
Azonban, habár a média szerepe nyilvánvaló, nem tehető egyedüliként felelőssé mindezért. Szerepet játszanak ugyanis egyéb szociális tényezők is, mint a serdülő gyermekek testének megváltozása és a velük szemben támasztott magas elvárások. Természetesen ez igaz mindarra, amit a média sugall nekik, de nem elhanyagolható a kortársak és a család befolyása sem. Komoly teher lehet a kortárs közösségekben jelen lévő versengés és az egymáshoz való hasonlítgatás, de nem újdonság, hogy az iskolában (de már az óvodában is) a testalkat a csúfolás vagy bántalmazás állandó céltáblájává válik.
Ami a család befolyását illeti, a szülő egyrészt visszajelzést és elvárásokat közvetít, másrészt modellt is nyújt, így a testkép- és evészavarok kialakulásában erősen befolyásoló tényező a családtagok saját testével kapcsolatos elégedettsége, illetve evési és mozgási szokásai. Az evészavaros családok jellemzője, hogy a szülők túl kontrollálóak, különösen az érzelmi működésre vonatkozóan. Az ilyen családokban a negatív érzések és indulatok nem jelennek meg nyíltan.
De mindezeken túl komoly problémát jelent az is, hogy miközben a soványságkultusz uralja a társadalmat, a testi tudatosság megléte igen csekély, ami nem csak a gyerekekre, hanem a felnőttekre is igaz.
Van esély a gyógyulásra?
Az evészavarok bármely típusáról is beszélünk (anorexia nervosa, bulimia nervosa, izomdiszmorfia, orthorexia nervosa), ahogy a betegség maga, úgy az érte felelős tényezők is összetettek, de a gyógyulás természetesen nem lehetetlen! Legelőször is szükség van a beteg belátására, a betegség tudat kialakulására, de rendkívül fontos a család és a barátok támogatása is. A szakmai segítség igénybevétele elkerülhetetlen, és fontos megjegyezni azt is, hogy az interneten található közösségek (pl. pro-ana vagy pro-mia fórumok) ezt nem helyettesíthetik, inkább csak késleltetik a gyógyulást.
Források és ajánlott irodalom:
https://www.vizingabriella.com/442394786
http://www.epa.hu/00600/00691/00083/pdf/mtud_2010_11_1300-1305.pdf
